The Voice of My Beloved

¹Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

²Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

³Mint az almafa az erdõnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni; és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.

⁴Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.

⁵Erõsítsetek engem szõlõvel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.

⁶Az õ balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.

⁷Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.

⁸Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, õ jõ, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!

⁹Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,

¹⁰Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, és szépem, és jöszte.

¹¹Mert ímé a tél elmult, az esõ elmult, elment.

¹²Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

¹³A fügefa érleli elsõ gyümölcsét, és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj hozzám!

¹⁴Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, a magas kõszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörûséges, és a te tekinteted ékes!

¹⁵Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szõlõket elpusztítják; mert a mi szõlõink virágban vannak.

¹⁶Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

¹⁷Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.