The Bride and the Beloved

¹Énekek éneke, mely Salamoné.

²Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

³A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

⁴Vonj engemet te uánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az õ ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

⁵Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szõnyegei.

⁶Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, - a magam szõlõjét nem õriztem.

⁷Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

⁸Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jõjj ki a nyájnak nyomdokain, és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

⁹A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

¹⁰Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

¹¹Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstbõl csinált gyöngyökkel.

¹²Mikor a király az õ asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tõlem.

¹³Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

¹⁴Mint az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.

¹⁵Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.

¹⁶Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges, és a mi nyoszolyánk zöldellõ.

¹⁷A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.