From the Depths

¹Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:

²(88:3) Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

³(88:4) Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

⁴(88:5) Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

⁵(88:6) A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztottak a te kezedtõl.

⁶(88:7) Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

⁷(88:8) A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

⁸(88:9) Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

⁹(88:10) Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

¹⁰(88:11) Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

¹¹(88:12) Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

¹²(88:13) Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén?

¹³(88:14) De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

¹⁴(88:15) Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tõlem?

¹⁵(88:16) Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

¹⁶(88:17) Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

¹⁷(88:18) Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

¹⁸(88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.