God the Judge

¹Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.

²A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

³Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

⁴Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

⁵Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

⁶És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

⁷Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

⁸Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

⁹De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

¹⁰Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

¹¹Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai tudva vannak nálam.

¹²Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

¹³Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

¹⁴Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

¹⁵És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

¹⁶A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

¹⁷Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

¹⁸Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

¹⁹A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

²⁰Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

²¹Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

²²Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

²³A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.