Blessed is He That Considereth the Poor

¹Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

²(41:3) Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

³(41:4) Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

⁴(41:5) Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

⁵(41:6) Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

⁶(41:7) Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.

⁷(41:8) Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

⁸(41:9) Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

⁹(41:10) Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

¹⁰(41:11) De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

¹¹(41:12) Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

¹²(41:13) Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.

¹³(41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!