Song of Deliverance

¹És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

²(18:3) Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám õ benne bízom: az én p4izsom, idvességem szarva, menedékem.

³(18:4) Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

⁴(18:5) Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

⁵(18:6) A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

⁶(18:7) Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

⁷(18:8) Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

⁸(18:9) Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

⁹(18:10) Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

¹⁰(18:11) Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

¹¹(18:12) A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

¹²(18:13) Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

¹³(18:14) És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ hullt és eleven szén.

¹⁴(18:15) És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

¹⁵(18:16) És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

¹⁶(18:17) Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

¹⁷(18:18) Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

¹⁸(18:19) Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

¹⁹(18:20) És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

²⁰(18:21) Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

²¹(18:22) Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

²²(18:23) Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

²³(18:24) És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

²⁴(18:25) És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

²⁵(18:26) Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

²⁶(18:27) A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

²⁷(18:28) Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

²⁸(18:29) Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

²⁹(18:30) Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

³⁰(18:31) Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

³¹(18:32) Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

³²(18:33) Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

³³(18:34) Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

³⁴(18:35) Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

³⁵(18:36) És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

³⁶(18:37) Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

³⁷(18:38) Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

³⁸(18:39) Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

³⁹(18:40) Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

⁴⁰(18:41) És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

⁴¹(18:42) Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

⁴²(18:43) És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

⁴³(18:44) Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

⁴⁴(18:45) A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

⁴⁵(18:46) Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

⁴⁶(18:47) Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

⁴⁷(18:48) Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

⁴⁸(18:49) A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

⁴⁹(18:50) Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.

⁵⁰(18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké.