Remember David

¹Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

²A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

³Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

⁴Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

⁵Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

⁶Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

⁷Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

⁸Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

⁹Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

¹⁰Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

¹¹Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

¹²Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítám õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

¹³Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

¹⁴Ez lesz nyugovóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem;

¹⁵Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

¹⁶Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

¹⁷Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

¹⁸Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.