Plea Against the Accuser

¹Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

²Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

³És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

⁴Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

⁵Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.

⁶Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.

⁷Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

⁸Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

⁹Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

¹⁰És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek eledelt.

¹¹Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

¹²Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!

¹³Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

¹⁴Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!

¹⁵Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

¹⁶A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.

¹⁷Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.

¹⁸Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

¹⁹Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

²⁰Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

²¹De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

²²Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

²³Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

²⁴Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.

²⁵Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

²⁶Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

²⁷Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

²⁸Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

²⁹Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

³⁰Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!

³¹Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.