A Prayer of the Afflicted

¹Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

²(102:3) Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

³(102:4) Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

⁴(102:5) Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

⁵(102:6) Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

⁶(102:7) Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

⁷(102:8) Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

⁸(102:9) Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

⁹(102:10) Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

¹⁰(102:11) A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

¹¹(102:12) Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

¹²(102:13) De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre áll.

¹³(102:14) Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

¹⁴(102:15) Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

¹⁵(102:16) És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

¹⁶(102:17) Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

¹⁷(102:18) Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

¹⁸(102:19) Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

¹⁹(102:20) Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

²⁰(102:21) Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

²¹(102:22) Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

²²(102:23) Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

²³(102:24) Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

²⁴(102:25) Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

²⁵(102:26) Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

²⁶(102:27) Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

²⁷(102:28) De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

²⁸(102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.