Iron Sharpeneth Iron

¹Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.

²Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

³Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.

⁴A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?

⁵Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

⁶Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

⁷A jóllakott ember még a lépesmézet is magtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

⁸Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

⁹Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.

¹⁰A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

¹¹Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

¹²Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

¹³Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

¹⁴A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

¹⁵A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

¹⁶Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.

¹⁷Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az õ barátjának orczáját.

¹⁸Mint a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.

¹⁹Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.

²⁰Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.

²¹Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az õ híre-neve szerint.

²²Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.

²³Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

²⁴Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

²⁵Mikor levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

²⁶Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

²⁷És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.