Trial and Crucifixion

¹És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

²És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

³És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.

⁴Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

⁵Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

⁶Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

⁷Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

⁸És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

⁹Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

¹⁰Mert tudja vala, hogy írigységbõl adták õt kézbe a fõpapok.

¹¹A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

¹²Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

¹³És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!

¹⁴Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!

¹⁵Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

¹⁶A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.

¹⁷És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,

¹⁸És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

¹⁹És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.

²⁰Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.

²¹És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.

²²És vivék õt a Golgotha nevû helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

²³És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.

²⁴És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

²⁵Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.

²⁶Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

²⁷Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.

²⁸És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bûnösök közé számláltaték.

²⁹Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

³⁰Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!

³¹Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

³²A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.

³³Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

³⁴És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

³⁵Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

³⁶Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ-é Illés, hogy levegye õt.

³⁷Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

³⁸És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.

³⁹Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

⁴⁰Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

⁴¹A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

⁴²És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,

⁴³Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

⁴⁴Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?

⁴⁵És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

⁴⁶Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

⁴⁷Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.