Luke 24

¹A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.

²És a követ a sírról elhengerítve találák.

³És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

⁴És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

⁵És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?

⁶Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

⁷Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

⁸Megemlékezének azért az õ szavairól.

⁹És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

¹⁰Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

¹¹De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.

¹²Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

¹³És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

¹⁴És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

¹⁵És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

¹⁶De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.

¹⁷Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?

¹⁸Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?

¹⁹És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:

²⁰És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.

²¹Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

²²Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

²³És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.

²⁴És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.

²⁵És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

²⁶Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?

²⁷És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.

²⁸Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.

²⁹De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

³⁰És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

³¹És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.

³²És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

³³És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

³⁴Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

³⁵És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.

³⁶És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

³⁷Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

³⁸És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

³⁹Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

⁴⁰És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

⁴¹Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

⁴²Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

⁴³Melyeket elvõn, és elõttök evék.

⁴⁴És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.

⁴⁵Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.

⁴⁶És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

⁴⁷És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.

⁴⁸Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

⁴⁹És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.

⁵⁰Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.

⁵¹És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.

⁵²Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

⁵³És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.