Luke 2

¹És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

²Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.

³Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

⁴Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

⁵Hogy beirattassék Máriával, a ki nékijegyeztetett feleségül és várandós vala.

⁶És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai.

⁷És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogynem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

⁸Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.

⁹És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.

¹⁰És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

¹¹Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

¹²Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

¹³És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

¹⁴Dicsõség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

¹⁵És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

¹⁶Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

¹⁷És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.

¹⁸És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

¹⁹Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

²⁰A pásztorok pedig visszatérének dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak,a mint nékik megmondatott.

²¹És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.

²²Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

²³(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

²⁴És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.

²⁵És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.

²⁶És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

²⁷És õ a Lélek indításából a templomba méne,és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

²⁸Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:

²⁹Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

³⁰Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

³¹A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

³²Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.

³³József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.

³⁴És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül,a kinek sokan ellene mondanak;

³⁵Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

³⁶És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,

³⁷És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bõjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

³⁸Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.

³⁹És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ városukba, Názáretbe.

⁴⁰A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.

⁴¹Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

⁴²És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

⁴³És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;

⁴⁴Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;

⁴⁵És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

⁴⁶És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.

⁴⁷És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.

⁴⁸És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

⁴⁹Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én atyámnak dolgai?

⁵⁰De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.

⁵¹És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.

⁵²Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.