The Wicked

¹Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ ítéletének napjait?!

²A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

³Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

⁴Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

⁵Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

⁶A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.

⁷Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

⁸A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

⁹Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.

¹⁰Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

¹¹Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

¹²A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.

¹³Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

¹⁴Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

¹⁵A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

¹⁶Sebtében tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

¹⁷Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

¹⁸Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.

¹⁹Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

²⁰Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

²¹A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

²²De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

²³Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

²⁴Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

²⁵Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?