Eliphaz's Third Speech

¹Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

²Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

³Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

⁴A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

⁵Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

⁶Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

⁷Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

⁸A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

⁹Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

¹⁰Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

¹¹Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

¹²Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

¹³És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

¹⁴Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

¹⁵Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

¹⁶A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

¹⁷A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

¹⁸Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

¹⁹Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

²⁰Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

²¹Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

²²Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

²³Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

²⁴Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

²⁵És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

²⁶Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

²⁷Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

²⁸Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

²⁹Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

³⁰Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.