Eliphaz's Second Speech

¹Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

²Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

³Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

⁴Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

⁵Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

⁶A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.

⁷Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

⁸Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

⁹Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

¹⁰Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

¹¹Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

¹²Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

¹³Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

¹⁴Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

¹⁵Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

¹⁶Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot mint a vizet?!

¹⁷Elmondom néked, hallgass rám, és mint láttam, úgy beszélem el;

¹⁸A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

¹⁹A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

²⁰Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

²¹A félelem hangja cseng az õ füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

²²Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

²³Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

²⁴Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

²⁵Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

²⁶Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

²⁷Mivel befedezte az arczát kövérséggel és hájat borított tomporára;

²⁸És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

²⁹Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

³⁰Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

³¹Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

³²Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

³³Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

³⁴Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

³⁵Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.